Füri Erzsébet üzenete Goldstein Alexandernak, avagy húsvéti olvasnivaló

füri

Nemrég egy nagyon szép kommentár jelent meg az egyik cikk alatt. Nem biztos, hogy mindenki észrevette, ezért kitesszük a főoldalra. Reméljük, másnak is annyira tetszeni fog, mint nekünk.

 

Kedves Sanyi!

Csak most akadtam rá Kovács Zoli december 17-én publikált cikkére a Peredi hírportálon. Őszintén megörvendeztetett, hogy ennyi év után hallok Rólad. Nyeltem a meghatottság könnyeit, míg a cikket olvastam. Sokat nem hallottam Rólad az elmúlt évek alatt, ennek ellenére sokszor emlegettelek, emlegettünk régi barátainkkal. Nosztalgikus típusúak vagyunk és szeretünk emlékezni, felidézni a sok ifjúkori szép élményt, amelyeknek Te is részese voltál és nem felejtettél el ott a távolban (valahogy mindig abban a tévhitben éltem, hogy Izraelben élsz a családoddal és nővéreddel).

Hogy ez mennyire így van, igazolja ezt egy-egy részlet ifjúkori visszaemlékezéseim naplójából, ami részben az 1968-70-es időszakban íródott:

„…Ebből a politikai-kisebbségi
mozgalomból mi, fiatalok sem maradhatunk ki, így gyorsan csatlakozunk az országszerte megalakuló ifjúsági klubok sorába és 1968. június 22-én Mészáros Győző (sz.megj.: később volt minisztériumi államtitkár) végzős galántai gimnazista, ill. jövendő nyitrai egyetemista vezetésével megalakul Pereden az Arany János Ifjúsági Klub (AJIK). Néhány közismert személy a faluból – Pásztor Árpád (a vágsellyei Csemadok vezetője), Csemez László (nevelőtanár), Tóth Attila (Prágában tanuló atomfizikus egyetemista – a falu lángész-eként van számon tartva, a prágai Ady Endre Diákkörrel való kapcsolattartó), Vicsápi Juliska (végzős galántai gimnazista), a mindig mosolygós Goldstein = „Lébus” Sanyi (a falu legbecsületesebb zsidó üzletesének fia – édesapját, Lajos bácsit nagy tisztelet övezi), Bende Sanyi, Szőke Erzsi, Tyúkos Tibi és Erzsi, Tyukos Feri, Varga Vili, Szarka Baba (Gabriella) és bátyja Vili is alapító tagok – és még vagy 30-40 fiatal. ..”

„A Goldstein-családot szüleim nagy tiszteletben tartják. Apám kőművesként javítgatott is valamit a házukon, jól összejöttek Lajos bácsival, így hosszasan tudnak esténként beszélgetni. Édesanyám is régről ismeri Lajos bácsi feleségét, Bözsi nénit, sokat beszélgetnek. Bözsi néni általában az utcaajtóban várja anyámat, aki a boltból hazafelé megáll néhány percre. Megvitatják a gazdasszonyi problémákat, a főznivalót, a lehetőségeket. A különböző vallási szokásokról és étkezési eltérésekről anyámtól hallok. Emlékszem, egyszer még engem is elvitt hozzájuk. Vékonyka kislányként mindig kiemelt vásárlónak számítottam a Lébus-boltban. Általában telt házra emlékszem, mivel ráérős gyerekként akkor küldtek üzletbe, amikor éppen új áru volt. Olyankor Lajos bácsi a pult mögül rám bökött az ujjával és így szólt: „Lányka, te gyere előre, mert összenyomnak.”

1968. augusztus 21-22-én, amikor az orosz tankok átvonulása után kitör a vásárlási láz a faluban, óriási tömeg tolong a boltok előtt. Persze mindenki a megszokott boltjánál. Már-már az ájulásig szorongatjuk egymást, amikor Lajos bácsi ismét kiment a tömegből, nehogy tényleg összenyomjanak. Ő egy ritka jólelkű ember. Emlékszem, kislány koromban sok szegény embert segített ki a vásárlásnál azzal, főleg ha gyerek volt a vásárló és nem volt elég pénze, hogy „Na, vidd csak, majd megadod az árát máskor.”

Sok ilyen apró epizód bukkan fel az életemben, amikor eszembe juttok. Nagyon örülök, hogy végül is sikerre vitted az életed Te is és gyönyörű családod van. Jó volna egyszer összejönni, mi 68-asok és úgy igazából elbeszélgetni – ki mire vitte, mi lett a sorsa. Akik a faluban élnek, naponta találkoznak, nem érzik oly erősen ennek késztetését. Hátha még megadja a sors a lehetőséget.

Sok szeretettel üdvözöllek:
Szutyányi Erzsi Alszegről

Néhány kép emlékül….

 

 

 

 

 

 

 



Kovács Zoltán

Egész nevén Kovács Zoltán. 1977-ben született, a nyitrai Mezőgazdasági Egyetemen tanult. Szabadidejében a pered.info-t szerkeszti.