Szarka Andrea, az újságíró

12048779_1034801776582862_1023962456_n

Míg legtöbbünknek az újságíróról Szabó Zoli ugrik be, van köztünk egy másik is. Andrea az MTVA munkatársa. Ez a cég gyártja a magyarországi közmédia adásait. Elsősorban a Kossuth Rádióban fordul meg, de a Duna TV-n is fut műsora. Majdnem igazi újságírónak attól a ponttól érzi magát, hogy két éve beszámolt a Pered tábla felszereléséről.

Mikor döntötted el, hogy újságíró leszel?

Még az alapsuli 6. osztályban. Azt mondták, hogy jól írok, de ekkor még csak a kötelező fogalmazásokról volt szó. Középiskolában már közelebb kerültem az újságíráshoz, mert az iskolai évkönyvbe írtam. Itt volt egy-két olyan tanárom, akik –talán tudtukon kívül – megerősítettek abban, hogy ez lehet az én utam. Igazán ekkor kezdtem el tudatosabban készülni a pályára. Építőipari suliba jártam, a szakosodást is úgy próbáltam megválasztani, hogy minél kevesebb matek legyen, mert, bevallom, nem ez az erősségem. Ez nem sikerült, mert vízépítészet szakirányt választottam, jó sok matekkal. (Nevetés.)

A főiskolai tanulmányaid már az újságírói szakmával függtek össze?

Érettségi után Esztergomban a  Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János Karán kommunikáció-és médiatudomány szakon elvégeztem az alapképzést, majd a Budapesti Corvinus Egyetem mesterképzésére mentem. Ezek már jó elméleti alapot adtak, de a nagy lehetőség az egyetemi képzés utolsó fel évében jött el, amikor a PPKE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara és a Közszolgálati Médiaakadémia Alapítvánny idított egy közös képzést.  Muiltimédiás szerkesztő szakra jelentkeztem. Az utolsó pillanatban látta meg a hirdetést a párom édesapja, ő szólt nekem, hogy hátha érdekel, és hát érdekelt. Nagyon sok gyakorlatot ígértek, amire szükségem volt. Nemcsak ígérték, szerencsére meg is adták: napi 8-10 óra munka a közmédiában minden hétköznap, és az elméleti képzés a hétvégéken. Maga a képzés két éves volt, és nagyon örülök, hogy jelentkeztem, még ha a Corvinust meg is kellett miatta szakítanom. De tervezem, hogy befejezem.

Gyakornokként hol fordultál meg?

Egy-egy hónapig voltam a Híradónál, a Kossuth Rádió 180 perc című műsoránál, majd az MTI kulturális szerkesztőségénél. Egy hónapig a Kékfényben, az M2-nél és a Kultikon magazinnál. Ezután megkérdezték, hogy hol szeretném folytatni a gyakornokságot a következő fél évben, és a hat mentoromat is megkérdezték, hogy szerintük, hol kellene folytatnom. Szerencsére ők is támogatták a tervemet, hogy a Kossuth Rádió 180 perc reggeli műsorához igazoljak, azóta is itt dolgozom.

 Miért pont a 180 perc?

Inkább az a kérdés, miért rádió, mivel korábban tv-ben szerettem volna dolgozni. Még gyakornokként a 180 perc akkori felelős szerkesztője, Kiss Gábor István megszeretette velem a rádiót. Igaz, hogy nagyon intenzív volt az az egy hónap, itt ért a legtöbb csalódás, de a legnagyobb sikerélményeim is itt voltak.

Reggel hallgatod a műsort?

Bevallom, élőben nem nagyon, mert reggel 10-re járunk dolgozni, de sokáig bent vagyunk. (Utólag belehallgatok az adásokba, meg természetesen képben vagyok, hogy a kollégáim éppen min dolgoznak.)  Miután egy rádiós mindent csinál, pontosabban elkészíti a beszélgetést/beszélgetéseket, mert vágás után lesz belőle csak riport, anyag, összeállítás stb…. Egy ideig eltartott, míg megtanultam hatékonyabban dolgozni…de ezt még mindig tanulom .Volt, hogy éjfélkor keveredtem haza. Még most is előfordul, hogy éjfélkor megyek haza, mert ha mondjuk egy riportalany csak délután 6-kor ér rá, akkor azt meg kell várni, és csak utána tudok elkezdeni dolgozni az anyagon. Először kiválogatom a hasznos megszólalásokat, vagyis a szinkronokat, utána összekötő szöveget írok, és a műsorvezető számára konfjavaslatot. Megszerkesztem az anyagot, jön a szöveg felolvasása, és a végső összeállítás. A napi szerkesztő kérésére esetleg módosítás. Most riporter és társszerkesztő is vagyok a műsorban. Riporterként kiszámíthatatlan, hogy mikor végzek, kötetlen munkarendben dogozunk, a munkaidőt mindig a feladat határozza meg, társszerkesztőként általában hatra végzek.

Társszerkesztőnek lenni elég komolyan hangzik

Most két éve vagyok a műsornál, de a munkaköri besorolásom nem változott. Ez inkább egy bizalmi pozíció, jobbkeze vagyok a szerkesztőnek. Ő kitalálja a másnapi témákat, meg, hogy milyen sorrend legyen. Az én dolgom, hogy mindezt elintézzem, például felhívni az államtitkár sajtósát, hogy XY mikorra legyen a rádióban.

Ez egy három órás műsor, zene nincs benne, lényegében tömény közélet. Mennyire stresszes naponta megtölteni 3 órát?

Nekem nem az, talán a műsorvezetőnek meg a szerkesztőnek inkább, mert például volt olyan, hogy a vendég elfelejtett bejönni. Akkor ott van 6-8 üres perc, amit ki kell tölteni. De egyébként nem nehéz témával megtölteni az adásidőt, sőt, sok dolog már sajnos nem fér bele. A műsor úgy épül fel, hogy vannak élő beszélgetések és közben a riporterek anyagai. Az utóbbiakkal nem nagyon lehet előre készülni, mivel napi aktuális műsor vagyunk, de a szerkesztő mindig készül tartalék anyagokkal, ezeket lehet 1-2 nappal előtte kérni , így ha hajnalban gond van, ezzel meg lehet oldani. A reggeli műsort egy napi szerkesztő és 3-4 riporter viszi és a vidéki munkatársak, így a munka azért el van osztva. Célunk, hogy a hallgatót abban az 5-10 percben fogjuk meg, amíg fogat mos, reggelizik, felöltözik. Reggel nincs idő hosszabb beszélgetésekre. Ez számomra is az egyik legnagyobb kihívás: miként sűríteni, rövidíteni úgy, hogy ez nem híradó, hanem hírmagazin, tehát plusz infónak, háttérnek, több, különböző véleménynek kell beleférnie kb. 4 percbe.

Ugyanakkor a televízióban is dolgozol

Kéthetente a Dunán látható Kun Miklós Rejtélyes XX. század című műsora, ahol szerkesztő vagyok. Ide úgy kerültem, hogy még gyakornokként volt egy mentorom, Tóth Tamás, aki megkapta ezt a műsort. Úgy gondolta, beletanít a szerkesztésbe és idővel átadja. Ez gyorsan megtörtént, már egy hónap után. De igazából az egész műsor lelke Kun Miklós, aki olyan, hogy ha bekapcsolják a kamerát, elkezd beszélni, harminc percet súgógép nélkül. Néhány nappal később leül és kitalálja, mit szeretne az adásban. A legfontosabb feladatom, hogy archív felvételeket keresek. Egy példa: titkosügynökös  autós üldözésről beszél a 30-as évek Budapestjén, ehhez kell korabeli, eredeti felvételt találnom, amin véletlenül sem lehetnek, mondjuk amerikai autók, mert ugye akkor még nem voltak,de lehet találni korabeli közlekedésről  filmet, és akkor a megfelelő képkockákat fel tudjuk használni. De szerencsére azért vannak jól dokumentált események már a 30-as, 40-es évekből is, egy közönség előtt beszélő Sztálin például bármikor elérhető.

Rádió vagy a televízió hektikusabb munka?

Nem tudom megmondani, igazából a televíziózásba nem látok bele, illetve azt látom, hogy a  tévéseknél intenzívebb a csapatmunka, hiszen nagyobb stábbal, több kollégával kell egyszerre dogozni. Ehhez képest rádiósként talán nagyobb az önállóság. Amikor megkapom a szerkesztőtől a feladatot, fogom a kis diktafonomat és kimegyek a helyszínre, sajtótájékoztatóra, vagy egy interjúalannyal találkozom.

Mi a kedvenc műsorod?

Hát a 180 perc. (Nevetés.)

És azon kívül?

Még az Ütközőt is szeretem (Kossuth politikai vitaműsora), de a Petőfi Rádió zenei ízlése is közel áll hozzám.

Voltak nagy csalódások és sikerek?

Még az elején egy sajtótájékoztatóra mentem, ahol kikapcsolt a diktafonom és én alig jegyzeteltem. Az első 10 percet vette fel, a sajtótájékoztató pedig egy órán át tartott. Ezek után egy ideig két diktafonnal jártam. De meg lehetett oldani, mert a Híradósoktól elkértem a hanganyagot. Minden nap úgy érzem, hogy megküzdök az anyaggal, ez nem rossz dolog, soha nem érzem azt, hogy tökéletes lett egy-egy anyag. Sikerélmény, ha a szerkesztő visszaír és megköszöni az anyagot. Én elsősorban szociális, kulturális, társadalmi témájú anyagokat készítek, mert közelebb állnak hozzám és ezt érzik is a szerkesztők, de ha kevesen vagyunk, akkor politikai-gazdasági anyagokat is csinálok.

Elektronikus médiában dolgozol, itt mennyire beszélhetünk írásról?

Elvárás, hogy valamennyire belevigyük a saját stílusunkat az anyagokba, de ne a szubjektivitást. Nem könnyű, ezen dolgozunk.

Felvidéki témákat követed?

Nem mondanám, hogy otthon vagyok, de vannak események, amelyek mellett nem mehetek el. Ilyen volt a Kétnyelvű Dél-Szlovákia akciója a Pered-táblával. A témát én ajánlottam a szerkesztőknek. Nagyon nehezen jött össze az interjú. Telefonszámot nem akartak adni azzal, hogy majd ők hívnak. Végül Pesten sikerült összehozni az interjút. Egy órán keresztül beszélgettünk. Ebből készült egy 12 perces anyag. Ez lett a képzésemet lezáró mesteranyag is, majd készült egy 4-5 perces változat is, amit leadtak a rádióban. Itt már majdnem igazi riporternek éreztem magam.



Kovács Zoltán

Egész nevén Kovács Zoltán. 1977-ben született, a nyitrai Mezőgazdasági Egyetemen tanult. Szabadidejében a pered.info-t szerkeszti.