Perediek a nagyvilágban: Tomáš Szarka

perediek a nagyvilágban Szarka Tomáš

Állítólag jó régen a tévében futott egy műsor, amelynek az volt a címe: Ki tud többet a Szovjetunióról? (Még én sem emlékszem rá.) Mindez hiábavaló volt. Igazából Moszkva és Szentpétervár még mond nekünk valamit, de amit a nagy orosz medvéről tudunk, azok inkább olyan klisék, hogy isznak és turistáként arrogánsak. Nemrég egy fiatal peredi  2 hónapot töltött az igazi Oroszországban, Nyizsnij Novgorodban.Most az ő beszámolója következik arról a városról, amely egy régi orosz szólás így emleget: Pétervár Oroszország feje, Moszkva a szíve és Nyizsnij Novgorod a pénztárcája.

Perediek a nagyvilágban: Tomáš Szarka

Perediek a nagyvilágban: Tomáš Szarka

Ha jól tudom, akkor egy főiskolai projekten kerültél ki.

Az AIESEC-kon keresztül jutottam ki. Ez egy főiskolásoknak szóló csereprogram, ahol diákok kulturális és fejlesztési projektekben vehetnek részt. Egy barátom megszólított, hogy nem szeretnék –e ennek keretében kimenni. Rögtön rávágtam, hogy igen, de én Amszterdamba szerettem volna eljutni. Sajnos oda és egyáltalán az északi államokba közgazdászokat kerestek, én meg angol szakra járok, ezért esett ez a lehetőség. Miután beszerveztek a szervezetbe, a nyizsnij novgorodi AIESEC központból megkerestek, hogy nem akarok-e ott gyerekeknek angolt tanítani.

perediek a nagyvilágban Szarka Tomáš

perediek a nagyvilágban Szarka Tomáš

Te meg igent mondtál.

Igen. Két hónapra mentem ki. Nyizsnij Novgorod Moszkvától 400 km-re keletre található, ugyan még Európában, de már közel Ázsiához. Az utat nekem kellett kifizetnem, a szervezet csak a szállást és az ellátást biztosította, bár azt sem tartotta be, mert 3 hétig magamnak kellett vásárolnom az ételt. Az egész annyiba jött bele, mintha két hétre elmentem volna Bankokba nyaralni, de nem bántam meg, nagyon sokat adott nekem. Moszkvába repültem és onnan vonattal utaztam. Az utazás meglehetősen olcsó volt. Első osztályon  a 4 és fél órás útért kb. 50 eurót fizettem, és olyan vonattal utaztam, hogy inkább repülőre emlékeztetett, mint vonatra. Visszafelé spórolni akartam, ezért már nem szupervonattal jöttem, de azért ott az első osztály már igencsak más volt és az út is 7 óráig tartott.

perediek a nagyvilágban Szarka Tomáš

perediek a nagyvilágban Szarka Tomáš

És amikor megérkeztél Nyizsnij Novgorodba mit éreztél?

Kultúrsokk volt számomra. A csillogó-villogó Moszkva után olyan, mint ha Ázsiába érkeztem volna. Ott álltam és majdnem elbőgtem magam. Minden oroszul volt kiírva, ebből semmit sem értettem. Kaotikus közlekedés, szemét és rendetlenség  mindenhol.  A tömegközlekedés állapota csapnivaló. Kis buszokkal oldják meg, ahol hátul a kipufogó füstje jön be , elöl a sofőr cigizik. Mindamellett a motor kapottája műanyag palackokkal volt kitámasztva, hogy hűtse a motort, mindezt azért mert még este fél 9kor is 33 fok volt ott.  Semmi kedvem nem volt ezeken utaznom. Érdekes volt, hogy egyszer dugóba kerültünk, akkor mindenki leszállt és rágyújtott.

perediek a nagyvilágban Szarka Tomáš

perediek a nagyvilágban Szarka Tomáš

 

Maga a város milyen?

Ez Oroszország 5. legnagyobb városa, másfél millió lakossal, de nekem Pozsony nagyobbnak tűnt. Nincsenek magas házak, talán azért, de maga a város nagy területen helyezkedik el, úgyhogy sokat kell benne utazni, egyszer el is tévedtem. Jártam egy kollégám lakásán is, és az meglepően kis lyuk volt, a folyosón is vigyáznom kellett, hogy ne lépjek bele valamibe, mert injekció is hevert a lépcsőházban. Félelmetes környék volt, de el kell ismerni, hogy voltak gazdag részek is. Érdekes volt látni, hogy estére az egész város szeméthalmazzá változik, mert mindenki kint iszik a parkban- bár 10 óra után boltban már nem adnak el alkoholt- és a szemetet mindenki otthagyja. Viszont  reggelre kitakarítják. Maga az élelmiszer nagyon drága, de az alkohol és a benzin olcsó volt. Egy vodkafajta, amely nálunk 40 €-ba kerül, ott 3€-ért árulták. A benzin meg 55 centre jött ki. Persze azt is hozzá kell tenni, hogy egy állami kórházban dolgozó orvos fizetése  170 eurónak felel meg.

perediek a nagyvilágban Szarka Tomáš

perediek a nagyvilágban Szarka Tomáš

Egész idő alatt ebben a városban voltál?

Először csak egy hétig, utána  másfél hónapig egy 40 km-re található gyerektáborban voltunk. Ott angolt oktattunk a gyerekeknek. A táborban kb. 70 gyerekkel napi 4-5 órában foglalkoztam. Amikor ez a projekt befejeződött, akkor újra a városban, egy gimnáziumban 3 hétig tanítottam.

Milyenek az oroszok?

A táborban elsősorban gazdagok gyerekei voltak , így szegényebb rétegből származó orosszal nem nagyon találkoztam. Az utcán sem lehet megállapítani ki a szegény és ki a gazdag, mert a divatra nem nagyon adnak. Akikkel én megismerkedtem mind nagyon kedvesek voltak. Nagyon érdeklődők, mert ez mégsem Moszkva  volt, és itt turistát még nem nagyon láttak. Az utcán is mindenki megfordult, ha magunk között angolul beszéltünk, mert volt köztünk egyiptomi, brazil de dán is.

Arra viszont figyelmeztettek a helyiek, hogy a rendőröktől tartsunk, mert  kiskirályként viselkednek, főleg a turistákkal. Bármilyen ürüggyel bevihetnek az őrsre, és 48 óráig benntarthatják az embert anélkül, hogy szólnának róla bárkinek. Ezért legalább egy EU-s ország konzulátusának a telefonszáma nálam kellett hogy legyen , hogy gond esetén telefonálni tudjak.

Tehát abszolút nem igaz ,amit az újgazdag orosz turistákról állítanak, hogy  arrogánsak?

Abszolút nem.  Nagyon érdeklődők és hamar közel engednek magukhoz. Bármit megosztanának veled. A lányok főleg. Nekem úgy tűnt, hogy fél óra alatt bárkivel lefeküdnének, elég, hogy külföldi legyen. Számukra egy külföldi nagyon különleges. Ebből a szempontból ez egész zárt világ. Az oroszok nem beszélnek semmilyen más nyelven. A másfélmilliós nagyvárosban alig akadt valaki, aki tudna angolul. Találkoztam olyan építésszel, aki semmilyen idegen nyelven sem tudott, de még alap dolgokat sem. Ez nekem furcsa volt. Azt ők is elismerik, hogy a nyelvtudásuk pocsék és csodálnak minket európaiakat, hogy tanulunk nyelveket. Mindezek ellenére a kultúrájukat nagyon nyitottnak, befogadónak láttam. Órákig hallgatták, ha Szlovákiáról meséltem, és végül meg is köszönték, hogy megismertek egy más világot. De azt is hozzá kell tennem, hogy elsősorban fiatalokkal voltam, így nem tudom, hogy az idősek miként vélekednek.

És milyen volt a koszt?

Hát az nagyon nem jött be. Nem tudom, hogy azért, mert az élelmiszer annyira drága, de a táborban alig volt hús és amikor volt is, akkor is olyan furcsán összemixelték. Például a virslit rizzsel adták. A fasírt is más volt mint nálunk, és kirántott dolgot kép hónapig nem láttam. Már alig vártam, ha hazajövök, akkor valami zsírosat vagy kirántottat egyek. Amúgy a fiatalok annyira már nem töményet isznak mint, ahogy gondolnánk, ők is inkább már söröznek.

Moszkván és Nyizsnij Novgorodon kívül láttál más várost is?

Várost nem, de amikor a tábor véget ért a vezetőnk elvitt minket egy faluba, ahol pár napig buliztunk. Na ebben a faluban már tényleg semmi európai nem volt. Régi, meglehetősen lerobbant faházakból állt. Kicsit Čičmanyra emlékeztetett, csak jóval szegényebb verzióban.

Milyen érzés volt hazajönni?

Nagyon sok ember hiányzik mostanáig, mert rendkívül sok kedves orosz embert megismertem, de az egyiptomi  kollegámmal is jó barátok lettünk és most mind eltűntek az életemből. A másik oldalon boldog vagyok, hogy Szlovákiában lakok. Ottani állapotokhoz képest Svájcban lakunk.

Jövőre is mész?

Szeretnék, de már más projekten keresztül és egy kicsit messzebbre. Grúziába szeretnék eljutni. A papírokat már elküldtem, remélem sikerül.

 

Kovács Zoltán



Ez is érdekelhet,,,